Kezdjük mindjárt valami kellemetlennel: az iskola. Azt, hogy kellemetlen, nem csak a fiúk gondolják így, hanem mi is (én legalábbis/leginkább), ugyanis az iskola 7:25-kor kezdődik. Sose szerettem korán felkelni, főként nem sötétben. Itt viszont sohasem kel a Nap 6:57-nél korábban, így nincs meg az a vigasz, hogy majd (mint otthon), márciustól már hamarabb lesz világos.
Persze, mire elindulunk az iskolába, addigra már világos van (a napfelkelte és napnyugta igen gyorsan zajlik le itt: felkapcs, lekapcs), de ez annak is köszönhető, hogy szinte mindig késve indulunk el.
A suli csak 10 perc gyaloglásnyira van innen (lásd térkép), viszont ehhez át kell kelni Kuala Lumpur egyik legforgalmasabb útján, a Jalan Ampang-on. Ez igen csak veszélyes, mert a lakás és az iskola közötti útvonalon levő egyetlen zebrás jelzőlámpa reggelente sohasem vált zöldre, hogy ne akadályozza a városban áramló forgalmat. Marad a Froggerezés, azaz a kocsik és motorok közötti vakmerő átvágás. Az egész utat mindemellett sűrű füstben kell megtenni. (A közlekedési "morálról" illetve a környezetszennyezésről majd később írok).
Az iskola persze nem európai színvonalú, már a külsőségeket tekintve (pedig egy fizetős, "nemzetközi" iskolától elvárhatnánk), de nem ez a legnagyobb baj vele. Hanem az, hogy a tantervben egy-másfél évvel előrébb járnak, mint az ír vagy magyar iskolák. Már Magyarországon is gondok voltak a tantervi eltérésekkel, de itt szörnyű a különbség. Olyannyira, hogy Dávidot vissza kellett ültetni a második osztályból az elsőbe, mert annyi mindent nem tanult még, amit itt már feltételeznek. Alberttel kicsit jobb a helyzet, de itt neki is rengeteget kell pótolnia. Így aztán Mariann egész délutánja, és hétvégéink jelentős része tanulással illetve felzárkóztatással tellik. De nem csak mi jártunk így, vannak gyerekek más nemzetekből is (pl. Új Zéland), akik ugyanezzel a problémával küszködnek.
További gondok az iskolával: a tanárokkal csak a gyerekek iskolanaplóján keresztül lehet kommunikálni, amúgy alig van tájékoztatás; a szervezettség nem éppen német színvonalú és túl nagy önállóságot várnak el már ilyen korban is (gyakorlatilag kis felnőtteket akarnak gyártani belőlük). De ez van, ezt kell szeretni, a vélhetően ténylegesen európai szintű iskolákat sajnos nem engedhetjük meg magunknak.
Még annyit a korai iskola kezdésről, hogy a tanároknak is rossz (Patrick tanítónénije 4 körül kel), a gyerekeknek is rossz (látom reggel, milyen kábán ülnek a termekben, odafigyelésre képtelenül) és rossz a szülőknek is (akiknek a munka jobbára 9-kor kezdődik). Akkor ez most kinek jó?
Let's start with something unpleasant: the school. It's not just the boys who think that it is unpleasant, but we too (at least/mostly me), 'cause the school starts at 7:25am. I never liked waking up early, especially not in darkness. But here the Sun never rises earlier than 6:57am, so there is no consolation that (like at home) from March the daylight will start earlier.
Of course, it is daylight by the time we leave for the school (the sunrise and sunset is very rapid here: turn on, turn off) but it is due to our typically late departure.
The schools is only 10 minutes walking from here (see map), but for this we have to cross one of the busiest roads in Kuala Lumpur, the Jalan Ampang. This is pretty dangerous as the only traffic light (for zebra crossing) newer switches to green so that it does not obstruct the traffic flow towards the city centre. The only option left is playing Frogger, i.e. the reckless crossing amongst the cars and motorbikes. In addition to this the whole trip is to be taken in dense fumes. (I will write about the traffic "morale" and the environment pollution later).
Of course, the school is not of European standards, at least on the outside (although one could expect it from a paid for, "international" school), but this is not the biggest problem. The real problem is they are ahead in the curriculum by one to one and half year in comparison to the Irish or Hungarian schools. We had problems with the curriculum differences already in Hungary, but the difference here is terrible. So much that we had to send David back from year two to year one because of the many things that he did not yet learn but are already expected from him. Albert's situation is a bit better, but he too has to catch up with many things. Thus for Mariann the whole afternoon and for us a significant part of the weekends is spent learning and filling the gaps. But it is not only our problem: children from other nations (e.g. New Zeland) struggle with the same problem.
Further issues with the school: we can communicate with the teachers only through the children's school diary, otherwise there is hardly any communication; the level of organization is not exactly German; and they expect too much independence from the children even at this age (practically they want to manufacture little adults from the children). But this is what we have to accept as we cannot afford the supposedly really European level schools.
Finally one more thought on the early start: it is bad for the teachers (Patrick's teacher wakes up at 4am), bad for the children (I see them in the mornings sitting half sleeping unable to pay attention) and bad for the parents (whose job typically starts at 9am). So, for whom is it good?
Edinburgh 2.0
14 years ago
