Már tavaly el akartunk utazni Balira (meg is vettük a repjegyet), de inkább elhalasztottuk, mert kicsit sok volt már az utazgatás. Már a repülőtérre kimenni is egy komplett utazás, mivel kb. 60 km-re van a lakásunktól, úgy egy óra az út taxival is, hát még busszal. Ráadásul általában reggeli járatokkal repültünk, amihez hajnali 4-5 óra körül kellett felkelni; valamint tipikusan késő este jöttünk vissza. Felnőttnek is fárasztó, kényelmetlen, hát még gyerekeknek/gyerekekkel. Szóval áttettük a jegyet most május végére, kora délutáni indulással (de továbbra is éjfél utáni érkezéssel).
Már most szeretném tisztázni, hogy Bali jó hely. Sok érdekes és szép dolog van ott, amit érdemes megnézni, kipróbálni.
Például van rengeteg érdekes Hindu templomuk (minden településnek legalább három) és némelyik igen látványos helyen. Ezek a templomok nem igazán templomok, legalábbis nem épületek; inkább elkerített udvarok, ahol oltárok vannak (részletek (angolul) a
Wikitravel-en). Hát igen, itt nem kell a hidegtől tartani a híveknek... Mi meglátogattunk hármat a legjelentősebbek (de legalábbis leglátogatottabbak) közül: az sziget fő templomát (és egyben - a helyiek szerint - a Világ közepét)
Besakih-ban, valamint az
Uluwatu és
Tanah Lot templomokat. Az utóbbi kettő igen szép helyen, a tengerparton van, az uluwatui egy magas szikla tetjén, a tanah lot-i pedig egy szigetecskén (vízből kiálló sziklán) van. Ráadásul ez a két templom igen jól megközelíthető és nem akarják nyílvánvalóan kiforgatani a pénzéből a túristát.
Tanah Lot
Besakih-ban viszont nagyon gátlástanok. Először is venni vagy bérelni kell sarong-ot (egy darab vászon, amit a szoknyaként maga köré teker az ember), ha nincs a lábszár elfedve; és mivel ugye a buta túristák nem hosszú szárú nadrágban járkálnak a trópusokon, szinte akármilyen árat elkérhetnek érte, hiszen a bejárat előtt már senki sem akar (és nem is tudna könnyedén) visszafordulni. Aztán belépőt is kell fizetni (az talán még elfogadható árú), majd - ha kell, ha nem - túravezetőt fogadni illetve a jegyárusokkal megállapodni egy összegben, majd ők - egy nyílvánvalóan kisebb összegért - ott helyben felfogadnak egy helybélit. A szokásos ár 25 euró (mondták ők), de nálunk csak USA dollár volt, ezért még 50000 rúpiát kértek mellé (összesen kb. 7000 forintot). Majd megpróbáltak motorokat bérbeadni egy 10 perces útra, vizet eladni 5 csillagos szállodai áron (sikerült) meg képeslapot (azt is sikerült, de legalább nem volt pofátlanul drága).
Majd jöttek a színészi képességekkel nem eleggé megáldott koldusgyerekek, akik szívhezszólónak szánt sírással probáltak valami virágszerű növényt ránk tuszkoli. Nem lehet könnyű egyből hiteles siránkozásra kapcsolni, amikor - a többiekkel játszadozás során - túristát látnak meg; nálunk például nem hatott a színjáték. (Ne értsetek félre, tudjuk, hogy nem könnyű ezeknek a gyerekeknek az élete, de nem adhatunk mindenkinek pénzt és ezek a gyerekek ráadásul nem tüntek igazán füldönfutónak). Végül esernyőt próbáltak bérbeadni nekünk, de 10 év Írország után mi már nem ijedünk meg egy kis szitáló esőtól. Legutoljára meg a túravezető még kikunyerált tőlünk 15 ringgitet, a gyerekei iskolázása számára (habár azt sem tudta pontosan, hány éves a nagyobbik gyerek ("3 vagy 4"), illetve nem volt összegyeztethető a kisebbik gyerekének születési ideje azzal az időponttal, amikor állítólag elhagyta a felesége...; azt hiszem, neki is kellene még egy kis színészetet tanulnia).
A hely maga szép lenne: 35 templom egymás mellett, fenn a hegyekben, a vulkán lábánál. De összességében mégsem tetszett a körülmények miatt annyira, mint a mésik kettő. A lenyúláson túlmenően egyrészt hosszú és körülményes volt megközelíteni (kevés útjelző tábla, szűk kis (hegyi) utak, saját és mások testi épségét teljes mértékben figyelmen kívül hagyó motorosok), másfelől meg az elméleti száraz évszak ellenére borús és esős időjárás (az egész hegy felhőben volt, a vulkánból semmit sem láttunk).
Illetve mégiscsak láttunk vulkánt, egy másik alkalommal. Kintamani településen (ami a régi, nagy kráter peremén ül) van egy Lakeview nevű étterem, ami nevéhez méltóan tényleg tóra néz (ami a kráterben van), de emellett kitűnő a kilátás a mostani kráterkúpra is.
Gunung Batur
Voltunk továbbá vízi vidámparkban is, ami nagyon jó volt. Nem volt tömeg, a csúszdákra nem vagy csak 1 percet kellett várni. Sajnos, a legújabb csúszda - amiben felfelé is csúszik az ember - még nem üzemelt, de ennek ellenére jól szórakoztunk a pénzünkért.
Raft River, Waterbom Park
Ezen túlmenően már csak a szállodában voltunk, ami jó helyen van: közel, de nem túl közel a reptérhez, saját tengerparttal és gyaloglásnyi távolságra azoktól a helyektől, ahol az élet zajlik. Sajnos a tengerpart nem valami jó: mivel az egész sziget vulkanikus eredetű, a homok fekete színű. Ami lehet, hogy egzotikusan hangzik, viszont miatta a tenger koszosnak, zavarosnak látszik; de semmiképpen sem hasonlít arra a képeslap-azúr-kékségre, amit pl. Perhentian fehér homokos tengerpartján láttunk. Ráadásul mindig erősen hullámzik a víz, ami szépen mutat és nagyszerű a szörföléshez, de ami miatt viszont nagyon egyenetlen a tengerfenék: néha akár fél méter mély lyukba is léphet az ember. Egyszer mentünk csak be a tengerbe, inkább a szálloda medencéjében pancsoltunk.
A szálloda (
Holiday Inn Baruna Bali Resort) modern, jól néz ki és jól felszerelt: a családi szobában Xbox+LCD TV várja a gyereket és egy nagy játszóházuk is van (sok játékkal, jelmezekkel, Xbox-szal és Wii-vel). Ugyanakkor nem volt elég tiszta a hotel. Nem igazán azért, mert nem fordítottak elég figyelmet a tisztaságra (bár kellett és lehetett volna), hanem inkább a páratartalom miatt. Ott még párásabb a levegő, mint itt KL-ben. Az összes ágyneműnek erősen dohos szaga volt, a padló folyton nedves volt (és a nedvességben könnyen megtapadó por miatt koszosnak érződött), a faburkolatokon meg ajtókon pedig kiült a penész (pedig szinte állandóan ment a légkondi). Tapasztaltunk már ilyet Borneón, egy másik ötcsillagos helyen, így nem hibáztathattuk teljes egészében a szállodát.
Az egész nyaralásra kocsit béreltünk, ami kényelmessé tette mozgást, de egyben idegőrlő is volt. A motorosok Balin fegyelmezetlenebbek, mint Malájziában (bár jobbak, mint Vietnámban), de az autósok sem igazán ismerik azt a kevés szabályt, ami valószínüleg létezik. Ugyannakkor megdícsértek az autókölcsönzőben, hogy karcolás, sérülés nélkül vittük vissza a kocsit. Nem lehet mindennapi jelenség náluk. A kocsi kéziváltós volt, ami felüdülést jelentett a sok malájziai automata után.
Jó lett volna kettővel több napra jönni, egyrészt, hogy egy kicsit több időnk legyen a városban járkálni és kipróbálni az éjszakai életet, másrészt meg azért, mert nem valószínű, hogy vissza akarnánk menni. Vélhetően Bali azoknak igazán jó, akik fiatalok, gyerektelenek, akiknek a szörfölés és a diszkó kitölti a nyaralást. És azoknak, akik nem tudják, hogy van jobb. Bali jó hely, mint már az elején leszögeztem, de mi már több olyan helyen is voltunk, ami több/jobb élményt adott kevesebb pénzért. Konkrétan úgy gondolom, hogy Malájzia sokkal többet tud nyújtani, jobb áron, több figyelemmel, tisztességesebben. Ezt már Thaiföldön is így éreztem, és most Balin is ez erősödött meg bennem (de Bali azért sokkal jobb, mint Phuket).
Azt hiszem, hamarosan írok egy cikket "Malájzia dicsérete" címmel.
We wanted to travel to Bali last year (we even booked the flights), but then rather postponed it because we had a little too much of travel already. First, just to go to the the airport is a complete journey in itself as it is approx. 60 km away from our apartment; an hour journey by taxi, let alone by bus. In addition, generally we booked early morning flights so we had to get up around 4-5 o'clock in the morning; and typically we came back late in the evening. It is too tiring and uncomfortable even for adults, let alone for/with the kids. So we changed the date to the end of May with an early afternoon departure (but still with arrival after midnight).
I would like to make it clear right now that Bali is a good place. There are many interesting and beautiful things there that is worth seeing and trying.
For example, there are a lot of interesting Hindu temples (in each village at least three) and some at spectacular places. These churches are not really churches, at least not as buildings, they rather are fenced yards with altars (details on
Wikitravel). Well, yes, there is no need to protect the faithful against the cold... We visited three of the most significant (or at least most visited) ones: the main church of the island (and - according to the locals - the Middle of the World) in
Besakih, and the
Uluwatu and
Tanah Lot temples. The latter two are in very nice place at the seaside, Uluwatu on the top of a high cliff and Tanah Lot on a small island (a rock protruding from the water). Moreover, these two churches are very easily accessible and the locals do not want to rob the tourists openly.
At Besakih, on the other hand, they are very shameless. First, you need to buy or rent a sarong (a piece of cloth which is wrapped around the waist like a skirt) if the legs are not coverted; and since the stupid tourists do not wear long trousers in the tropics, the sellers can ask almost any price for it, because no one wants (or could easily) turn back from the entrance. Then tickets needs to be paid (at an acceptable price), and - if you need if, if you do not - you have to hire a guide by agreeing on a lump sum with the ticket sellers, who then - obviously for a much smaller amount - hire a local guy on the spot. The normal price is EUR 25 (or so they said), but since we only had U.S. dollars, they requested further 50,000 rupiahs. Then others tried to make us rent motorcycles for a 10-minute walk, sell water at the price level of a 5 star hotel (they managed), sell postcards (also successfully, but at least they were not shamelessly expensive). Then came the child beggars not sufficiently endowed with acting skills who were crying in a supposedly heartbreaking way while trying to push some flower-like plant on us. It may not be easy to switch instantly to credible wailing when they - while playing around with the others - see the tourists coming; it did not work on us. (Do not get me wrong, we know that these children's life is not easy, but we can not give money to all the children and in addition these did not really looked ragamuffin). Finally, they tried to rent us umbrellas but after 10 years in Ireland we are no longer afraid of a little drizzly rain. At the end of the tour the guide begged 15 ringgits out of us for the schooling of his children (although he did not know exactly how old the bigger kid is ("3 or 4" he said) and it was not possible to match the birth year if the youngest child with date when his wife allegedly left him... I think that he ought to learn a little more acting too). The place itself would be nice: 35 churches side by side, in the hills, at the foot of the volcano. But overall we did not like it as much as the other two temples because of the circumstances. In addition to the daylight robbery, firstly it was long and difficult to approach it (few road signs, narrow (mountain) roads, motorcycle riders completely ignoring their own and others' physical well-being), and secondly despite the theoretical dry season the weather was overcast and rainy (the whole mountain was in cloud and we saw nothing of the volcano).
Besakih
But we saw volcano on another occasion. Kintamani village (which is sitting on the rim of the old, large crater) has a restaurant called Lakeview, which - being true to its name - really looks over a lake (which is in the crater), but it also also excellent view of the current volcanic cone.
We were also in an aquatic theme park which was superb. There was no crowd, we either did not have to queue or just for a minute. Unfortunately, the newest slide - in which one can slide upwards too - was not yet in operation, but nevertheless we had a great time for our money.
We spent the rest of the time only at the hotel which is at a very good location: close but not too close to the airport, right on the beach and within walking distance from the places where life is happening. Unfortunately, the beach is not good: since the whole island is of volcanic origin the sand is black. That may sound exotic, but because of it the sea looks dirty, troubled; it is in no way that a picture perfect azure that we saw at the white sandy beaches of Perhentian. Furthermore the water is always very wavy which looks nice and must be great for surfing, but because of it the seabed is very uneven: sometimes we stepped into holes up to half a meter deep. We went into the sea only once and splashed in the hotel's swimming pool instead.
Hotel
The hotel (
Holiday Inn Baruna Bali Resort) is modern, looks nice and well equipped: family room waits for the children with Xbox+LCD TV and there is a huge playroom (with a lot of games, costumes, Xbox and Wii). However the hotel was not clean enough. Not really because they did not pay enough attention to the cleanliness (although could and should have) but rather because of the humidity. The air is more humid than here in KL. All bed linen smelled very musty, the floor was always wet (and felt dirty because of the dust that was trapped by the moisture), there were patches of mold on the wooden wall panels and on the doors (although the air con was almost always on). On Borneo we have experienced the same thing in another five-star hotel, so could not completely blame the hotel.
For the whole holiday we rented a car, which made movement very convenient but it was also nerve-racking. The motorcycle riders in Bali are less disciplined than in Malaysia (although better than those in Vietnam) and the drivers also did not really know those few traffic rules that probably exist. I was praised when we returned the car without a scratch or damage. It must have been a rare occasion for them. The car had manual shift which was very refreshing after the many automatic models we have rented in Malaysia.
It would have been good to spend two more days on Bali, on one hand because we would have had a little more time to walk around the city and try the night life, on the other hand because it is unlikely that we would want to go back. Bali must be really good for the young and childless, for whom surfing and disco fill the complete vacation. And for those who do not know that there is better. Bali is a good place, as I have already stressed in the beginning, but we have been to a number of places which offered more/better experience for less money. Specifically, I believe that Malaysia can offer much more, better prices, more attention, more honesty. I have felt this before in Thailand and now in Bali it was confirmed (but Bali is much better than Phuket).
I think I will soon write an article with the title "Praise of Malaysia".
