Megőrülök / I am going mad

Ez még csak a harmadik nap a kórházban, de már most megőrülök az unalomtól meg a bezártságtól. Harminc éve nem voltam kórházban és elég mozgalmas életet élek, nem megy a semmittevés és folyamatos fekvés. A TV nézhetetlen, a számítógép is unalmas (az Interneten sincs semmi érdekes :-) ); tanulni is próbáltam (Oracle vizsgához) de a tankönyv csapnivaló (terjengős és mégis tartalmatlan és tele van hibával).
Annyi vigaszom van, hogy Mariann mindennap bejön, néha kétszer is. Nem tudom szórakoztatni, de legalább egy kicsit beszélgetünk. Albert is itt volt egyszer, Dávid meg csinált egy "Gyógyulj meg" kártyát. És az is sokat segített, hogy jópár kollégától kaptam jó kívánságokat (globalizáció és Internet: Malájziából, Indiából és Írországból). Sőt, Weng Kett be is jött a feleségével és hoztak narancsot és szőlőt. Az elmúlt három napban egyedül ennek a narancsnak az ízét éreztem.
Ami egyre jobban zavar az az infúzió. Azért kapom, hogy ki ne száradjak. De mellette iszom a sok folyadékot is és ennek a kettőnek a hatása az, hogy óránként kell budira járnom. Ráadásul le is kell mérni az eredményt (ami minden alkalommal jelentős). A gyakoriságból és össztérfogatból azt a következtetést vontam le, hogy engem aztán nem fenyeget a kiszáradás. Úgyhogy a legközelebbi vizitkor kérni fogom a doktort (határozottan), hogy vegyenek le az infúzóról. Igen idegesítő mindehova magammal tolni/húzni az állványt és a pumpa folyamatos nyekergő hangja megörjít. Olyan, mintha a nyílt tengeren szélcsendben veszteglő vitorláshajó fedélzetén lennék; ráadásul itt még a fedélzetet sem kell felmosni, mindent megcsinálnak helyettem.
Bárcsak hazamehetnék már. Ha kiengednek, akkor is még vagy két hétig pihennem kell. Az sem lesz könnyű, de ennél sokkal jobb.
Na, megint mehetek a budira.

---

This is only the third day in the hospital but I am already going mad because of the boredom and being enclosed. I haven't been in hospital for thirty years and have a rather active life, doing nothing and lying all the time just does not work for me. The TV is unwatchable, the computer is boring too (there is nothing interesting on the Internet :-) ); I tried to learn (for an Oracle exam) but the exam guide is crap (verbose but still lacks content and it is full of errors).
Mariann visits me every day, sometimes twice; this comforts me. I cannot entertain her, but at least we can chat a bit. Albert also was here once and David made me a "Get well" card. It also helped that I got well wishing from a number of colleagues (globalization and Internet: from Malaysia, India and Ireland). What's more, Weng Kett and his wife came in and they brought orange and grapes. In the last three it was only this orange that had any taste to me.
What bothers me more and more is the infusion. I get it to prevent dehydration. But also I drink a lot of fluids and the result of this two is that I have to go to the toilet every hour. Furthermore, I have to measure the result (which is quite significant every time). From this frequency and the total volume I concluded that I am not threatened by dehydration. Thus I will ask the doctor (firmly) at the next check up to take me off from infusion. It is really annoying to push/pull the stand with me everywhere and the pump's continuous creaking noise drives me nuts. It sounds like I was aboard a sailing ship in the middle of the sea stranded in calm; and I do not even have to wash the deck as everything is done for me.
Wish I could go home already. Even after the release I will for to rest for around two weeks. That won't be easy either, but much better than this.
I had to go to the toilet twice while I was writing this post. Duh.