Tioman

Mint korábban írtam, befizettünk egy pár napos nyaralásra Tioman szigetre; most héten szerdától szombatig voltunk ott.
Az utat a Berjaya Air kis propelleres repülőjével tettünk meg. Kuala Lumpur régi nemzetközi repülőteréről, a Subang-ról szálltunk fel és Tioman nemzetközi repülőterére szálltunk le. Ez utóbbi repülőtér megér pár szót. Egyfelől, habár nemzetközi, igazából csak egy nem belföldi járat van, Szingapúrból. Másfelől meg ilyen kis nemzetközi repteret még nem láttam: egyetlen kis épület, kettévágva (indulás/érkezés), fala csak az irodáknak van, minden más nyitott oldalra (csak tető van). Futószalag a csomagoknak és más modern találmányok nincsenek (illetve egy van: röntgen). Járat-információ kis táblán, krétával. Továbbá: a leszálláshoz a gépnek közvetlenül a kifutó pálya előtt kell egy derékszögű kanyart tennie, mivel a reptér egy keskeny völgyben van. És persze házak vannak a reptér mellett egyből, ezek teteje felett pár méterrel húz el a gép leszálláskor.
Már ha le tud szállni. Nekünk ugyanis erre várni kellett, mert olyan erős volt az eső, hogy nem lehetett látni a kifutót rendesen (navigációs berendezések persze nincsenek). Olyan fél órát köröztünk a sziget mellett, mire elállt az eső (itt gyorsan jön/megy az eső és amíg itt van, nem vacakol: ömlik).
A szállással az elején gond volt: nem volt igazán színvonalas az a szoba fajta, amit lefoglaltunk, de még inkább, nem volt tengerre néző (habár a foglaláskor váltig állították, hogy az lesz). Próbáltunk másik (drágább) szobákat keresni a tengerparton, de mind foglalt volt. Viszont ingyen adtak két magasabb színvonalút, ha nem is a tengerparton, de igen közel a medencékhez és az étteremhez.
Az idő szépen kijavult, mire elrendezkedtünk, mehettünk fürödni. A fiúknak nagyon tetszett a medence, mivel volt hozzá két csúszda. Ráadásul igen gyorsan összeismerkedtek egy ausztrál kisfiúval, Myles-szal és négyesben gyakoroltál a csúszda nem rendeltetés-szerű használatának minden lehetséges módját vacsoraidőig. Mi meg összeismerkedtünk a Myles szüleivel, Juliana-val és Briannel, akik Perth-ből jöttek. Vacsora után jól el is beszélgettünk velük, amíg a fiúk Ben 10-t játszottak az étterem színpadán.
Másnap pancsolás volt délelőtt, délután meg egy kis tenger nézés üvegfenekű csónakból. Ez utóbbi nem osztott teljes sikert, Mariann és anyukája elég hamar tengeri betegek lettek és félidőben kiszálltak, a fiúk meg a végére majdnem elaludtak a fáradtságtól. Legalább nekem tetszett, csináltam is több tucat életlen de szép színű fényképet az üvegen át. A fiúk fáradtsága igen gyorsan elmúlt, amint visszaértünk a medencékhez; folytatódott a csúszdák kreatív használata.
A harmadik nap pedig tökéletes volt. Az ausztrál családdal közösen kibéreltünk egy csónakot (kapitányostul), amivel körüljártuk az egész szigetet; bele telt vagy hat órába. Igaz, menet közben megálltunk egyszer, hogy felgyalogoljunk egy vízeséshez és fürödjünk az aljánál a medencében (voltak aggodalmaim a víz tisztaságával és a biztonsággal kapcsolatban, elvégre a dzsungelben volt, de senki nem lett beteg és senki nem találkozott az őserdő kellemetlen lakóival). Ehhez a túrához volt vezetőnk is, aki kb. 140 kilós volt, így viszonylag hamar lemaradt a felfelé vezető úton, sőt, vissza is fordult; pedig nem ártott volna meg neki egy kis gyaloglás. Ez után ebédeltünk egy halászkikötőben a sziget keleti oldalán, majd miután megkerültük a szigetet fentről, megálltunk snorkel-ezni (mi a magyar neve? vízfelszíni búvárkodás?) és halat etetni. Rengeteg kis hal úszkált körülöttünk és még a kezünkben tartott kenyérből is csipegettek. Ez igen nagy élmény volt. Persze megnéztük alaposan a különböző korallokat is, de a halak színesebbek és - érthető módon - jóval mozgékonyabbak voltak. Aztán tovább mentünk egy tengeri parkba, ahol egy elkerített öbölben további búvárkodás és haletetés volt, de itt már fél méteresek voltak a halak és nagyobbakat is "haraptak" az ember kezébe, ha nem találták el a kenyeret. Volt ott két úszó platform, azokról és a mólóról sokat ugráltunk meg lökdöstük egymást a vízbe. Az egész nap igen jól sikerült.
Az utolsó napon volt egy kis szamaragolás a fiúknak, egy kis bicajozás a nyaraló telepen és azon túl, láttunk varánusz-féléket (pontosabban méteres vagy még nagyobb gyíkszerű állatokat, de nem tudom beazonosítani őket). Aztán még egy kis fürdőzés, éppen csak annyi, hogy majdnem lekéstük a buszt a reptérre. A fiúk igen szomorúak voltak, hogy haza kellett jönni, pedig el sem akartak menni (szegény gyerekek, unják már a nyaralásokat...).

---

As I wrote earlier, we booked a short break on Tioman Island; we have been there from this Wednesday till Saturday.
We traveled with the Berjaya Air's small turboprop airplane. We took off from Kuala Lumpur's old international airport, Subang and landed on Tioman's international airport. This latter is worth a few words. On one hand, although it is international, in fact there is only one non-domestic flight, from Singapore. On the other hand I have never seen such a small international airport: a single building, split to two (arrivals/departures), only offices have walls, every other places are open (only roof). Conveyor belt for the luggages and other modern inventions are non-existent (except one: the X-ray machine). Flight information on small backboard, with white chalk. Furthermore: for landing the plane has to take a 90 degree turn immediately before the runway because the airport is in a valley. And of course, there are houses immediately next to the airport, so the plane flies a few meters above them during the approach.
Assuming that the plane can approach the runway. Because we had to wait for it as the rain was so heavy that the runway was not visible (obviously there is no navigation equipment). We have been circling around the island for around half an hour till the rain subsided (the rain here comes and goes quickly and while it is here it does not tinker around: it is pouring).
We had issues with the accommodation at the start: the type of room that we booked was not really up to the expectation, but more importantly, it did not have sea view (although at the time of booking they swore that it will have). We tried to find other (more expensive) rooms at the coast, but all of them were already occupied. But we were given to rooms of higher category, if not on the coast but very close to the pools and the restaurant.
The weather improved a lot by the time we settled down, so we could go to splash. The boys like the pool a lot as it had two slides.
An addition to this they quickly get acquainted with an Australian little boy, Myles and the four of them practiced every possible improper usage of the slides till dinner time. In the meantime we et Myles' parents, Juliana and Brian from Perth. We had a great chat with them after dinner while the boys were playing Ben 10 on the stage of the restaurant.
Splashing next morning then sea bottom watching from glass bottom boat. This latter was not a complete success, Marian and her mom got sea sick pretty quickly and went ashore at half time, and the boys were so tired that they almost fell asleep by the end of it. At least I enjoyed it, made several dozen blurred but nicley colored photos through the glass. The boys tiredness quickly disappeared as soon as we returned to the pools; the creative usage of the slides continued.
The third day was perfect. With the Australian family we rented a boat (including captain) and traveled all around the island; it took around six hours. We have stopped once to walk up to a waterfall and splash in the pool at the foot of it (I had some concerns regarding the cleanness and safeness of the water as it was in the jungle, but nobody got sick and nobody met the unpleasant residents of the rain forest). We had a guide on this tour who has around 140 kilos, thus he was left behind fairly quickly on the way up, he even turned back although a little walk would not have hurt him. Then we had a lunch in a fishing port on the eastern coast of the island, then after we rounded the island at the top we stopped for snorkeling and fish feeding. Hundreds of small fish was swimming all around us and even picking bread from our hands. This was a great experience. Of course, have thoroughly studied the various corals as well, but the fish were more colorful and – obviously – more mobile. Then we went to a marine park where in a fenced (netted) bay there was more diving and fish feeding, but the fish here was even up to half a meter and they “bit” our hands stronger when they missed the bread. There were two floating platforms, we have been jumping and pushing each other into the water from those and from the jetty. The whole day was really successful.
On the last day there was a little of donkey riding, a little bike riding around the resort and beyond; we have seen varanuses (more precisely some kind of lizards of a meter or more length, but I could not identify them). And then a bit more splashing, just enough to almost miss the shuttle bus to the airport. The boys were very sad that we had to come home, although they did not even want to go there in the first place (poor children, they are bored of the holidays...).

Gem Island

Malajziába költözésünk egyik nem titkolt szándéka volt, hogy utazgassunk a régióban. Mariann sokat kutatott és kérdezősködött, hova érdemes menni. Állandó taxisofőrünk, Mohamed ajánlotta a Kapas szigetet, ami elég jól hangzott, de amikor megnéztünk a szálláslehetőségeket, nem találtunk igazán jót. Amit találtunk, az meg már le volt foglalva. Viszont észrevettük, hogy Kapas-tól északra, pár száz méterre van egy kis sziget, Gem Island, rajta egy jobb színvonalú nyaralótelep. Itt szerencsére volt hely (sőt, mint kiderült, alig voltunk páran mivel jóval a szezon előtt voltunk).
Egy Toyota Innova-t béreltünk, ami elég nagy volt hatunknak meg a csomagoknak. Ugyanakkor a két literes motorja sokat fogyasztott viszont nem húzott és elég szenvedő hangja volt 100km/h felett; a belső burkolatok pedig egyátalán nem voltak puhák, a jobb könyökemet szinte feltörte az ajtón levő könyöktámasz. A 440 km-es utat gond nélkül, 6 óra alatt tettük meg. Az út fele, Kuantan-ig jó állapotú (persze fizetős) autópálya, onnantól viszont sima főút; szerencsére nem volt nagy forgalom. Marang városka van a legközelebb a szigethez, innen egy gyors csónakkal keltünk át a szigetre (6km a parttól).
A sziget (mint a műholfelvételen és a fenti képen látható) kicsi, 15 perc alatt körbe lehetne járni, ha az északi oldala nem csupa szikla lenne. Állítólag apály idején végig lehet a sziklákon is mászni, de nem volt elég időm és megfelelő lábbelim, hogy kipróbáljam. A sziget magántulajdon, 15 éve épült rajta az egyetlen nyaraló telep. A méretből következik, hogy az étkezési és szórakozási lehetőségek korlátozottak, de ami volt, az nekünk tökéletesen jó volt. A nyaralási csomagban benn volt három étkezés naponta; az ennivalók finomak voltak, de erről inkább Mariann tudna érdemben mesélni. A programban volt snorkeling és tengeri kajakozás; mindkettő nagyon klassz volt. Átkeltünk Kapas szigetre kétszer is, motorcsónakkal és kajakkal. Kapas-on nagyon látszott, hogy még szezon előtt volt: bár sok nyaralóvendég volt, a felújítási/karbantartási munkálatok még nagyon az elején jártak. Ez igaz volt Gem-re is, az első két szobában alig lehetett zárni a megvetemedett ajtókat, át is kértük magunkat két másikba. Ott is volt gond az ajtóval de gyorsan kijavították. Egyébként igen jó volt szezon előtt menni: az időjárással semmi gond nem volt (legalábbis nekünk itt folyamatosan nyár van), és mivel kevés vendég volt, sok figyelmet kaptunk.
A sziget nagyon elbűvölő: fehér homokos strandok (kettő is van!), tenger fölé lógó pálmafák, víz felett lábon álló szobák, a vízben korallok, halak, rákok és tengeri izék; ahogy a trópusi nyaralást az ember képzeli. Ami nagyon tetszett még, hogy a valószínüleg vulkanikus származás miatt a sziklák és a közetek elképesztően néznek ki; le se tudom igazán írni őket, úgyhogy inkább itt egy kép izelítőnek:

Mászkáltunk is a sziklákon és keleti csúcsnál egy denevér-barlangot is meglátogattam (de ide csak egyedül mentem, mert elég balesetvészelyes volt az éles sziklákon átvergődni). Felmásztam a sziget tetejére is (legalább 15 méter, de lehet hogy 17 is meg van); sok mindent nem lehetett látni semerre, olyan sűrű a növényzet. Gyorsan le is jöttem, mert egy igen csak méretes pók látványa elgondolkodtatott, hogy okos dolog-e szandálban és rövidnadrágban őserdőben járkálni...
Az északi-nyugati részen van egy öböl, aminek a partja teljesen be van borítva korall darabokkal, csiga és kagyló héjakkal, mindenből elég nagy darabok is voltak. Jó túristához méltóan haza is hoztunk egy jó adagot belőlük, de sajnos a legnagyobb korallt ott felejtettük a szobában.
Nagyszerű volt a három nap/két éjszaka, amit ott töltöttünk, mindenképpen vissza akarunk menni; talán úgy, hogy pár napot Kapas szigeten is töltünk, azért az mégis csak egy nagy hely, majdnem 2 km².
Képek a szigetről és a nyaralásról

---

One of the unhidden purpose of our relocation to Malaysia was to travel all around the region. Mariann did a lot of research and asked around about places to go. Our permanent taxi driver, Mohamed, suggested Kapas Island that sounded very well but when we checked the accomodation options we did not find really good ones. What we found was already fully booked. But we noticed that there is a small island, Gem Island a few hundred meters north of Kapas, with a better quality resort on it. Fortunately, there was vacancy here (actually as it turned out, there were only a few of us there as it was well before the holiday season).
We rented a Toyota Innova that was spacious enough for the six of us and the luggages. On the other hand, its 2 litre engine consumed a lot of petrol but lacked horsepower and was unhealthily noisy above 100 kmph. And the internal covers were anything but soft, my right elbow was almost blistered by the door's elbow support. We made the 440 km trip without any problems in 6 hours. The first half of the trip till Kuantan was on a well-maintained (of course, tolled) motorway, but after that it was just a main road; fortunately the trafic was light. The small city of Marang is the closest to the island, we crossed the 6 km of water from here by a speed boat.
The island (as you can see on the satellite picture and the top photo) is small, it could be walked around in 15 mins if the northern shore was not full rocks. They said that during low tide it is possible to scramble over the rocks, but I did not have time and proper footwear to try it. The island is private property, its only resort was built 15 years ago.
Because of its size the eating and entertainment options are limited, but all that was there was perfectly enough for us. The holiday package contained three meals per day; the food was good but it's really Mariann who could tell about it. The program contained snorkelling and sea kayaking; both were really great. We crossed over to Kapas island twice: by boat and by kayak. On Kapas it was obvious that it was before the season: although there were many guests, the renovation/maintenance works have just started. That was true for Gem too, in the first two room the warped doors were almost impossible to close, so we asked for two other rooms. There also was problem with the door, but they fixed it quickly. It was very good to be there before the season: there was nothing wrong with the weather (at least it's always summer for us) and since there were only a few guests, we got plenty of attention.
The island is really enchanting: white sand beaches (two of them!), palm trees overhanging the water, chalets standing above the water, in the water corals, fishes, crabs and sea whatevers; the way you imagine a tropical holiday. I really liked one thing: due to the probably volcanic origin of the island, the rock looks amazing; I cannot really describe it so rather see the picture below:
We climbed these rocks and I visited a bat cave at the eastern tip (I went alone this time as it was dangerous to scramble over the sharp cliffs). I also climbed to the top of the island (at least 15 meters, but could be even 17); I could not see much as the vegetation was very dense. I returned quickly because a rather big spider made me think if it was wise to walk in a rain forest in sandals and shorts...
On the north westerly part of the island there is a bay, its shore is fully covered with pieces of corals, snail and shellfish shells; huge instances of all of them too. Being good tourists we brought home a good portion of them but unfortunately left the biggest coral in the room.
It was a great three days/two nigths that we spent there, we definitely want to return; maybe spending a few days on Kapas island too, 'coz that is a huge place, almost two sq.km.
Photos of the island and the holiday

Recesszió / Recession

Ha tényleg van recesszió (és nem csak pillanatnyi visszaesés a környezet-rombolási és erőforrás-pazarlási kvóták teljesítésében), annak itt Malajziában nincs sok jele. Az újságok címlapjain nincsenek öles betűkkel írt címek bezárt gyárakról és elbocsájtott tömegekről.
Amit mi tapasztalunk a recesszióból, az a gyakorlatilag folyamatos leárazás/kiárusítás. Sale mindenütt. És minden téren. Például most hétvégén volt a második nagy számítógép-vásár az itt töltött négy hónap alatt (nem mintha a Mennyországban nem lehetne folyamatosan mindent, olcsón kapni). De persze nem csak elektronikát lehet olcsón kapni, hanem pl. ruhákat (bár ez engem hidegen hagy) és nyaralásokat is.
A recesszió miatt el is mentünk a legnagyobb utazási vásárra; el kellett mennünk. Ugyanis az anyacégünk, az Amdocs előírta, hogy mindenkinek ki kell vennie 5 nap szabadságot az első, valamint 10 napot a második+harmadik negyedévben, mert így kisebbek lesznek a költségek (hogy miként hat ez így, nem értem pontosan, de nyilván meg van rá a jó okuk). Remélem, ez lesz a recesszió legrosszabb hatása a munkámra nézve!
Szóval elmentünk erre a vásárra pár héttel ezelőtt; ha már szabira kell menni, legalább csináljuk jól. Be is fizettünk két kirándulásra a Berjaya nevű cégnél, az egyiket a múlt hétvégére a Colmar Tropicale-ba (ami itt van a várostól 40 km-re a hegyekben) egy éjszakára, jövő hétre meg Tioman-ra (ami meg egy sziget az ország dél-keleti tengerpartján) pár napra. A Colmar Tropicale-lal kapcsolatban volt némi aggályunk: a teljes díj kifizetése után tudtunk meg, hogy rajta van a Tripadvisor legmocskosabb ázsiai hotelek listáján, a hatodik helyen :-). Szerencsére ebből semmi nem volt igaz, de erről majd külön írásban.
A recesszió miatt voltunk három hete Gem szigeten (erről fog szólni a következő írás), az előtt meg Langkawi-n. Hiába, nehéz az élet, nyaralni kell a trópusokon, ha tetszik, ha nem.

---

If there is really recession (and not just a momentarily relapse in fulfilling the quotas in environment destruction and resource wasting), there is no sign of it here in Malaysia. There are no headlines printed in huge letters about factory closures and mass redundancies.
What we experience of recession is the practically continuous reductions/sales. “Sale” everywhere. And in every area. For example, the second huge computer fair in four months was held this weekend (not that one could not buy anything at low prices in the Heaven all the time). But of course, not only consumer electronics can be bought cheaply, but also clothes (although this fails to move me) and holidays too.
Because of the recession we went to the biggest holiday fair; we had to since our mother company, Amdocs requested everyone to take 5 days of holiday in the first, and 10 days in second+third quarter, because it reduces the operational costs (I do not fully understand why does it have this effect, but surely they have a good reason for it). I hope that this will be the worst impact of the recession on my work!
So, we visited this fair a few weeks ago; if holiday must be, do it the right way. We booked two trips at a company called Berjaya, one for the last weekend to the Colmar Tropicale (which is here, 40km from the city in the hills) for a night only and the other to Tioman (which is an island at the south eastern cost of the country) for a few days. We had some concerns regarding Colmar Tropicale: only after paying the full fee we learned that it is on Tripadvisor's dirtiest Asian hotels list, having the sixth rank :-). Fortunately, nothing of this was true, but I will write more about it in a separate post.
Because of the recession we were on Gem Island three weeks ago (the subject of the next post), before that on Langkawi. Well, life is hard, we have to go on tropical holidays, regardless we like it or not.